A válasz igen egyszerű. Bármikortól. Mert a mesék és a könyvek utat mutatnak gyermekeinknek arra, hogyan találják meg helyüket a világban. A gyerekek figyelmét azok a történetek köti le a leginkább, amelyek szórakoztatják őket és felkeltik kíváncsiságukat. De a piciknek az elmesélt történetek akkor gazdagítják a legjobban az életüket, ha annak olvasása és hallgatása közben lendületbe jön képzeletük. Ha a történetek hatnak az érzelmeikre, akkor feloldják szorongásaikat és egyúttal megoldást is javasolnak életük kisebb-nagyobb problémáira.
Ezekhez ad segítséget a mese. Minden más olvasmánynál mélyebbre hatolva, mindig az ő valóságos lelki és érzelmi színvonalán fejti ki hatását. A mesék formája és szerkezete mintául szolgál az álmodozáshoz. Ott a gonoszság és az erény ugyanúgy jelen van. A jó és a rossz alakot ölt, minden személyiségtípus megnyilvánul a történetekben ugyanúgy, mint az életben, mint az emberek között is. A rossz gyakran felülkerekedik, de a történet végén a jó mindig győzedelmeskedik és a gonosz, végül elnyeri méltó büntetését. Minél egyszerűbb és érthetőbb a jó hős, annál könnyebb vele azonosulni. Megtapasztalják, hogy jóleső és szép dolog másokon segíteni, kiállni a gyengébbekért. A halál nem félelmetes, a gyerekek gondolatában az emberi élet részévé válik.
Csak a picik képesek eldönteni, hogy melyik történet milyen erős érzelmet vált ki belőlük. Mi felnőttek egyáltalán nem tudjuk őket választásukban befolyásolni és igazából nincs is értelme. Sokkal közelebb kerülünk gyermekünk adott lelkiállapotához, érzelmeihez, ha hagyjuk, hogy az adott mese elragadja képzeletüket és megossza velünk az általa kiváltott reakciókat.
A történet végén, időt kell adni a nekik arra, hogy elgondolkodjanak a hallottakon és az elhangzottak által átélt dolgokon. Amíg ők nem tudnak olvasni, addig a felnőttekre és azok előadásmódjára kénytelenek hagyatkozni. Ez szerencsés esetben, együtt töltött élvezetes pillanatok sokasága lehet. Mindenkinek jólesik. A legjobb, ha rendszert viszünk a meseolvasásba. Ha minden este olvasunk nekik, akkor a gyerekek előre készülnek az együtt töltött tartalmas percekre és fantáziájukban addigra továbbszőhetik a történeteket. Szánjunk elég időt arra, hogy mindig ráérősen meséljünk, hogy nyugodtan, egymásra odafigyelve éljük át a történeteket, így észrevétlenül adnak megnyugtató életbölcsességeket a gyerekeknek.
